Psalms 140

1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! 3A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

4Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. 5Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. 7Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! 8Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. 10A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. 11Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak. ]

13